NEGYEDIK KÖNYV – Az örökkévaló Isten és a mulandó ember

90 ¹Mózesnek, Isten emberének imádsága. Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre. ²Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó, Isten! ³A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! ⁴Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel. ⁵Elragadod őket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvő fű: ⁶reggel virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad. ⁷Bizony elmúlunk haragod miatt, indulatod miatt hirtelen semmivé leszünk, ⁸ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé. ⁹Elmúlik minden napunk haragod miatt, úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. ¹⁰Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk. ¹¹Ki tudja, milyen erős haragod, és milyen félelmetes felháborodásod? ¹²Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! ¹³Fordulj hozzánk, URam! Meddig késel? Könyörülj szolgáidon! ¹⁴Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben! ¹⁵Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányban rossz sorsunk volt! ¹⁶Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon, és méltóságod fiaikon! ¹⁷Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár